U10 - VIII. AGRIAPIPE KUPA!

Elkezdődött a teremszezon és megmérettetéseink első állomása Egerben volt. Régen jártunk arrafelé, sőt, több napos tornán most először. Így még nagyobb izgalommal tekintettünk a hétvége elé. Több korosztálynak is megrendezésre került a kupa, így egy nagy busszal indult a 2006-s és a 2008-s csapat a hosszú útra. 

Megérkezésünk után gyorsan elfoglaltuk a szállásunkat, aztán pedig a stadionban készülődtünk az első mérkőzéseinkre. Azért írom a mérkőzéseinket, mert a gyerekeket kettő csapatra osztottuk. Tettük ezt azért, hogy mindenkinek legyen lehetősége pályára lépni és ezáltal hozzásegítsük őket minél több játékkal eltöltött időhöz.

Az ’A’ csapat tagjai: Makádi Martin, Sallai Dániel, Ruzsa Marcell, Szegedi Levente, Szabados Levente, Mák Péter, Tóth Ákos

A ’B’ csapat tagjai: Lehotai Ákos, Szabó Bence, Kern Martin, Krupa Zsolt, Kárpáti Ákos, Lisku Illés

 

Az ’A’ csapat a Losonc ellen, míg a ’B’ csapat a kecskeméti UFC ellen készülődött.

Mind a kettő csapat jól vette az akadályokat a csoport küzdelmek során. Végig nagy tempót tudtunk diktálni, folyamatosan irányítottuk a játékot és szép gólokat is szereztek a legények. Természetesen érezhető volt, hogy a megszokott párok külön játszottak és emiatt nem volt olyan gördülékeny a csapatjátékunk, de a továbbjutás egy percig sem forgott veszélyben.

A hosszú nap után gyorsan eljött az este és hamar az ágyban találtuk magunkat. A fiúk még szerettek volna egy kicsit bandázni, játszani, csak akkor reggel lett volna nehézkes az ébredés. Így belátták, hogy jobb lesz minél előbb nyugovóra térni.

Másnap a legjobb nyolc csapat között folytatódtak a küzdelmek. Ilyenkor az egyenes kieséses rendszernél tudni kell, hogy nincs könnyű meccs. Mindenki feltesz mindent egy lapra, hiszen 1x18 perc a játékidő és jó taktikával az esélyek is kiegyenlítődnek. Aki tovább jut, az játszik kettő meccset, viszont aki kikap, az azonnal csomagolhat is.

Szerencsére az alaphangot megadta a ’B’ csapatunk, hiszen átszaladtak az egri legényeken. Jó volt nézni a fiúkat. Tanácstalan volt az ellenfél, nem bírtak a Krupa - Kern párossal. Az ’A’ csapatra keményebb feladat jutott és majdnem bele is tört a foguk. Történt ugyanis, hogy az enervált kezdést góllal büntette az ellenfél. Muszáj volt változtatni és ez be is jött. Rúgtunk kettő óriási gólt Ruzsa Marci révén és ezzel magunk javára fordítottuk a mérkőzést. Ám a DVTK sem hagyta ezt annyiban és egy szép támadás végén, egalizálta az eredményt. Hetes rúgásokra került a sor. Szombaton Martin, a kapusunk, elkerülhető gólt kapott és egy friss becenevet is jegyezhet ezáltal. Most rajta volt a világ szeme. Ha nem kap gólt, egyet csak rúgunk. Teljesült az álmunk. Mind a három büntetőt kivédte, így a Sallai Dani által értékesített büntető után a legjobb négy közzé jutott ez a csapatunk is.

Ami a mérkőzés után következett, az edzőt próbáló volt. Ruzsa Marci megsérült, kórházba kellett vinni. A gyerekek és a szülők is tanácstalanul álltak, illetve ültek, hogy most mi is lesz. Az az igazság, hogy jártunk már így Szolnokon is.

De a legjobb négy között voltunk, játszhatunk még kettő meccset. Le kellett küzdenünk az együttérzés szomorúságát és ismét arccal céljaink felé fordulni. A lényeg azokban a pillanatokban az volt, hogy még nincs veszve semmi. A többi, abban a 2x18 percben nem volt szabad, hogy számítson. A fiúk is így gondolták és érzéseiket leküzdve sorakoztak fel a pálya szélén. Az már csak a sors fura fintora, hogy egymás ellen kellett megmérkőznünk. Így utólag azt gondolom, hogy a ’B’ csapatot jobban megviselte ez a nem várt szerencsétlen történés, mint a Marci csapatát.

Jó mérkőzést hozott az egymás elleni játék. A fiúk úgy játszottak, mintha nem is ismernék az ellenfelet. A szerencse is megtalálta a több sebből vérző csapatot, így nem kis meglepetésre az ’A’ csapat jutott a döntőbe. Itt meg kell, hogy említsek név szerint is egy legényt. Ő nem más, mint Szegedi Levente. Messziről indult és nem is láttuk még akkor hová érkezik majd. De megérkezett és nem is akár hogyan! Mint az utóbbi időkben rendszeresen, ezen a hétvégén is megcsillogtatta tudása legjavát. Kiemelkedő játékával és jól irányzott bomba góljával húzó embere volt csapatának.

Öröm és bánat, két csapat, de nekünk mégis egy. Pitta bácsival  azon gondolkodtunk, hogy tudunk ezen úrrá lenni. Nyílván a bánat kezelése ígérkezett nehezebb feladatnak. Főleg azért is, mert nem várt nehézségekbe ütköztünk. Mégpedig a felnőttek gyermeki, néhol már ellenszenves viselkedésébe. De a legények aznap mindannyian fölénk nőttek. Mert tudták, hogy akkor, ők csak egyetlen meccs erejéig ellenfelei egymásnak és sportszerűségből jelesre vizsgáztak.

A harmadik helyért játszottak először a gyerekek. Olyan erővel, hittel vetették bele magukat a küzdelembe, amilyet régen láttam Bencétől, Ákostól, Martintól. Még azt sem vették észre, hogy időközben gólt kaptak és egy gólos hátrányba kerültek. Mentek tovább és gyönyörű támadások végén mattolták a csepeli srácokat.

A mérkőzés végén az ellenfelünk is elismerően gratulált. A kérdésem annyi, miért nem lehet mindig így hozzáállni a mérkőzéshez?

A képesség azt jelenti, hogy miben vagy tehetséges. A motiváció dönti el, hogy mit teszel. A hozzáállás pedig meghatározza, hogy milyen jól fogod csinálni. Ezt mindig tartsátok szemetek előtt!

Jött a döntő. Nyugodtak voltunk, éreztük a fiúkon nem lehet baj. Mák Petit még nem láttuk ilyennek. Folyamatosan várta a pályára lépés lehetőségét, a mérkőzés kezdetét. Ez a jó mentalitás. Nem azon morfondírozik, hogy mi lesz, ha hibázunk, kikapunk. Azon jár az agya, hogy játszhatok, játszhatunk, focizhatunk és ez eleve nem lehet rossz. Mert az erőtök nem a fizikai képességeitekből ered, hanem a legyőzhetetlen akaratotokból!

Úgy is alakult a mérkőzés, ahogy elterveztük. Szegedi Leviék jól védekeztek, míg Sallai Daniék próbálták a labdát megtartani, helyzetekig eljutni. Taktikai csata volt a javából, a Hatvan nemes ellenfél volt. Csak az győzhet, aki tud húzni valami váratlan megoldást. Amelyik csapatban van valaki, aki túlszárnyalja önmagát. Nos, ezt Szabados Levi szolgáltatta. Az a fiú, aki leküzdve az akadályokat, ma már a csapat meghatározó játékosa. Így amikor váratlanul belépett a támadásba, majd a visszakapott labdával lövésre lendítette a lábát, megállt a levegő. De ez neki nem volt elég. Az oldalról támadó védőt egy talpas csellel elküldte gyufáért és ballal a rövidbe vágta a labdát. Ekkor minden kecskeméti egymás nyakába ugrott. Mi Pista bácsival pedig tudtuk, hogy ez a jövő útja és most a Levi bennünket igazolt. Bízni és lehetőséget adni akár több csapat indításával az olyan gyermekeknek, akik így tudnak futballozni. Persze győzni nem mindig sikerül, de győztessé válni csak így lehet. Csatákon keresztül. Félig már bevettük Eger várát, kérdés bebírjuk e teljesen. Óriási szívvel játszottunk tovább. Kevés lehetőség adódott ellenfelünk előtt. Akkor is jól zárt a Hírös retesz, Martinnal az élen. Így amikor Sallai Dani rácsapott egy előre vágott labdára, majd a kapus mellett elvitte azt, akkor már talpon volt a csarnok. Ügyesen elhelyezte a bogyót a kapuba és jöhetett az ünneplés.

A történések ismét bebizonyították, hogy erős akarattal és hittel, még ami lehetetlennek tűnik, az is lehetséges. Ebből a győzelemből is megtanulhatjuk, hogy akár így, akár úgy, de képesek vagyunk rá.

 

 

 

Eger elesett, november 29. óta fociban Kecskemétnek hívják.

A vár urai:

Makádi Martin, Sallai Dániel, Ruzsa Marcell, Szegedi Levente, Szabados Levente, Mák Péter, Tóth Ákos

Az apródok:

Lehotai Ákos, Szabó Bence, Kern Martin, Krupa Zsolt, Kárpáti Ákos, Lisku Illés

A legjobb mezőnyjátékos: Szegedi Levente

A gólkirály: Krupa Zsolt

A szolgák: Koós Károly, Pelikán István

 

 Az eredmények itt letölthetőek!